Back to Top

Machico, eső, depi

2016.05.16
Búvalba hétfő
 


Reggel megint felhős idő volt. Depressziómnak adott még egy nagy pofont. Nem elég hogy nem nyertem a lottón, ráadásul még az utolsó fél hetünkbe is belekezdtünk. Akartam a TAP-on ülést foglalni a haza útra, mert az rohadt fontos ám, hogy hol ülünk a gépen, de az online checkin-t is átszabták, már csak repülés előtt 36 órával lehet az eddigi 72 helyett.

Görcsöltem a térkép előtt, hogy merre menjünk ma, de egy normális ötletem nem jött. Végül a családot otthon hagyva, elmentem dieselt égetni édeskettesben a depimmel. Sok sok mellékutcát bejártam, megnéztem mit csinálnak a helyiek, megnéztem egy raktárbázist, ahol dolgoztak annak ellenére, hogy pünkösd hétfő van. Miután egyre több nyitva tartó üzletet láttam, tudatosult hogy ez náluk nem fizetett ünnep.


A reptérnél megálltam azon a helyen, ahonnan azok a youtube videók vannak felvéve, amikben olyan frankón hintáznak a beérkező gépek. Ma is nagy szél volt, egy gépet kivártam, de az szépen leszállt. Amiért írok erről a helyről az az ami az úton történt miközben a repcsit kukkoltam. Egy piros BMW állt félig az úttestre lógva, benne egy középkorú párral. Ők is a gépet figyelték csak ők a kocsiból. Ez a hely az út ívében van, én a BMW helyén már csak udvariasságból sem álltam volna meg, de itt mások a parkolási szokások, úgyhogy a bömcsis úgy érezte, hogy neki is mindent szabad ezért szart mindenkire. Háta mögül autóbusz érkezett, amely dudaszóval jelezte, hogy az ívben a szembejövőnek nem lesz helye, mert megy be az ívbe. Közben szemből lendületből jött felfelé egy konténerszállító tehergépkocsi meglehetősen nagy sebességgel. Hipp-hopp meg is torpantak egymással szemben, de nem volt semmi idegeskedés, mert ez valószínűleg mindennapos dolog itt. Mindenki, aki az eseménynél jelen volt az tudta, hogy az egész cécó okozója a BMW-s. Az meg nem zavartatta magát, ezek meg nem dudálták le a fejét. Ehelyett a busz szépen elkezdett visszatolatni, vagy húsz métert. Így már a teher elfért, a busz pedig újabb dudaszóval ismételte a kikerülést.

Ehhez az „utálom a BMW-seket” sztorihoz hozzáfűzném, hogy itt rengeteg Audi és felsőkategóriás Merci van. Idáig kettő helyi aranyifjú kivételével mindegyiket nagyon udvariasnak láttam. Itt nem tolnak le az útról sem, ha nem húzódsz előlük le azonnal.


Később beültem egy kocsmába kávézni. A falon lapostévé, a helyiek azt bámulva meccset néznek. Nem isszák magukat részegre, van olyan, aki előtt csak kávé van. Beszélgetni és közöstévézni jöhettek a kricsóba. Ez olyan bájos, hogy mindjárt meghívok mindenkit egy ponchára, hiszen ez fantasztikus dolog amit ők csinálnak. Ha mi nem stadionokat építenénk, hanem rohadt sok kocsmát lapostévével, akkor megoldódna a magyar foci nézettsége. Az a háromezer néző aki múltkor kinn volt egy tökömtuggya hány ezer férőhelyes stadionban az simán elférne húsz kocsmában! A különbözetből száz évig ihatna minden focirajongó házipálinkát tökingyé.


Ezután felgurultam Machico-ban a Pico do Facho kilátópontra. 32.72418, -16.75857

Erről a helyről szépen látszik a reptér, ha nem szakad úgy az eső mint, amikor én fenn voltam. Ráadásul olyan erős szél fújt, hogy attól tartottam, hogy a szomszéd (turista) nőjét elfújja. Látjátok ezért nem éri meg vékony nőkkel járni. Ha van egy telt barátnőd, akkor ott a stabil pont az életedben.

Amikor a szemeim elkezdtek befagyni feladtam. Vágyni kezdtem a lenti melegre.
 





 

 
Machico panorama 1 (Flickr)
Machico panorama 2 (Flickr)


Keresztül-kasul autóztam Canical-t, majd lementem a kikötőbe, megnézni milyen egy teherhajó közelről. Canical nem tud megfogni. Olyan mint kis Kína. A kikötő rányomja a bélyegét. Cserébe van egy csomó kajálda.

Szent Lőrinc fok felé már nem mentem ki, mert a félúton levő Marina és vitorlás kikötő már tavaly károsította a mentális egészségemet, ráadásul teljesen besárgultam.


Nagyon csábított vissza Porto da Cruz, így visszamentem. A tengerparton a hullámzó tengertől pár méterre 12 euróból megebédeltem, plusz kávé és száz százalékos ananászlé. A kaja jó volt, de a mártásban itt is benne volt az a rohadt lábszagú valami. Ki kell derítenem mi ez. Azóta utálom még a leghalványabb árnyalatát is, mióta tavaly Prazeresben elém tették azt a Cataplanas moslékot.

Ezen a településen található a Larano kilátópont. 32.76757, -16.8162

Próbáljátok megtalálni, mert ezt is feladtam. Az odavezető úton egy kanyart rosszul vettem, ettől kezdve adott volt az irány. Itt nincs mód megfordulni, mert nincs hozzá hely. Viszont sok öreg dolgozik kinn. Mind felnézett, ahogy helikopter hanggal érkeztem, intettem nekik és mind mosolygott, visszaintett. Ök tudják, hogy csodás helyet építettek maguknak abból, amit adott nekik a természet. A fiatalok már nem ilyenek. A fiatalok már nem építenek óriási támfalakat, nem építenek semmit, amiben nincs pénz.


A következő fontos pontom Lombo Galego. Ez az ER103 úttal párhuzamosan futó út, de ezerszer izgalmasabb annál. Olyan kilátóponttal és cikkcakkos meredek utakkal, hogy vizesre markoljátok a kormányt vagy a könyöklőt. 32.76827, -16.87592

Itt is dolgoztak az emberek az ültetvényeiken. Az egyik kilátóból egy lányt kukkoltam, aki ült a kertje előtti teraszon a száradó ruhák között és csak nézett maga elé, keze az ölében. A háza elég gázos volt, de rend volt körülötte.





Innen már csak egy helyre mentem, oda, ahonnan egy neves fotós fotózta egyszer Funchalt. Elég sok időmbe telt, mire be tudtam lőni a helyet, de meg lett. 32.6627, -16.90043

Ez egy zsákutca magasan a város felett. Csodálatos a rálátás az egész Funchal öbölre.

Az utcába nem szabad behajtani kocsival, mert nincs megfordulási lehetőség csak a helyi lakók kocsi beállóin. Olyan rohadtul meredek, hogy majdnem négykézláb másztam vissza a fotózás után. A fotókról annyit, hogy szikrázó napsütésben értem le, de ahogy levettem az objektív sapkát a jóisten betolt a nap elé egy koromfekete felhőt, akkorát, mint fél Pest megye. Mikor vissza másztam a kocsihoz ahonnan csak a fele szép látszik, akkor röhögve kiszakította a felhőjét és megint szikrázóan sütött a nap.







Funchal 12 kapu feletti panorama (Flickr)


Hazafelé kétszer választottam rossz irányt, így van felvételem a funchali esti dugókról és van felvételem arról hogy mi történik ha olyan utcában próbálsz felfelé menni, ahol nincs paragem (buszmegálló) és jönnek szemből.


Itt zárszóként még elmondom, hogy itt az ászok ásza a buszvezető. Azok a manusok rohadtul tudnak vezetni. A Monte-ról levezető úton ment előttem egy busz. Egyre nagyobb távolság lett köztünk, pedig nyomtam ahogy mertem. Volt hogy a kanyarokban már nem is láttam...

Mára ennyi jutott, álmos vagyok, 109 kilométert mentem.


Páá
 
 
...folytatás...