Ismét napos reggelre ébredtünk, így panaszra nem lehet okunk.
Hajnalban ezzel a vacak blogmotorral kínlódtam, mert a képek beszúrása miatt nagyon belassult a szerkesztés. Olyan nyögvenyelős lett a működése, aztán az egyik felküldésnél szétcseszte azt a kezdetleges formátumot is, ami talán eddig valamennyire elfogadható volt. A laptopon görcsölés egy töketlen szoftverrel kezdte kiszívni belőlem az életerőt, legszívesebben hagytam volna a francba az egészet, de a család egy része követeli a folytatást. Képeket ne is várjatok, azt majd otthon a desktopról küldöm fel. Itt fenn az erdőben lenne rendes netem, csak tízszer gyorsabb mint az otthoni inviteles hulladéknet. Ezek a maderiansok elviszik a koaxot olyan helyekre, amilyenekre otthon szóba se jöhetne. A magyar informatikai nagyhatalomság, az a nagy pofa, a széles arc. A Tomikának, nem áfa csökkentést kellett volna kibrusztolnia, hanem fejlesztést. 2016-ban az adsl olyan mintha petróleumlámpával világítanék. Na mindegy erről ennyit.
Hajnalban ezzel a vacak blogmotorral kínlódtam, mert a képek beszúrása miatt nagyon belassult a szerkesztés. Olyan nyögvenyelős lett a működése, aztán az egyik felküldésnél szétcseszte azt a kezdetleges formátumot is, ami talán eddig valamennyire elfogadható volt. A laptopon görcsölés egy töketlen szoftverrel kezdte kiszívni belőlem az életerőt, legszívesebben hagytam volna a francba az egészet, de a család egy része követeli a folytatást. Képeket ne is várjatok, azt majd otthon a desktopról küldöm fel. Itt fenn az erdőben lenne rendes netem, csak tízszer gyorsabb mint az otthoni inviteles hulladéknet. Ezek a maderiansok elviszik a koaxot olyan helyekre, amilyenekre otthon szóba se jöhetne. A magyar informatikai nagyhatalomság, az a nagy pofa, a széles arc. A Tomikának, nem áfa csökkentést kellett volna kibrusztolnia, hanem fejlesztést. 2016-ban az adsl olyan mintha petróleumlámpával világítanék. Na mindegy erről ennyit.
Beirányoztuk az északi oldalt, pontosabban Sao Vicente-t. Útközben sok kilátóhelyet látogattunk meg. Többnyire olyanokat kerestünk meg, ahová nem nagyon mennek fel turisták. Szeretjük látni a hozzánk hasonló emberek életét.
Helyenként megdöbbentő a szegénység, amit nem jó látni. Mindenhol tesz-vesz valaki, az emberek dolgoznak a házaik körül. Lépten-nyomon kis kertecskéik vannak, van ami nem nagyobb 6-8 négyzetméternél. Ahová oda tud sütni a nap ott kiszedik a köveket, hosszú nádszálakat szúrnak bele és babot futtatnak rá. Komolyabb területeken vadhálót feszítenek az ültetvény fölé és arra teszik a sűrűbb hálót, gondolom madarak elleni védelemként.
Sao Vicente előtt találtam egy gazdaboltot. Megálltam és megvettem a lakatomat.
Holnap majd keresek egy gravírozót és felíratom rá a nevem és az email címemet, túloldalára pedig a Gabiét. Aztán beszélek az öreg Ricardóval, hogy adjon egy helyet, ahová oda kattinthatom.
Egyszer visszajövök majd levenni.
Sao Vicentében megkerestük a cukrászda kávézót, ahol tavaly jártunk kétszer is. Itt nem látszott semmi visszaesés, a hely szinte semmit sem változott egy év alatt. A személyzet itt sem volt azonos, de a tavalyi fénykép láttán a felszolgáló fiú izgalomba jött. Lehet, hogy a képen a barátnője volt látható vagy a testvére. Mondta hogy a képen látható hölgy hálidéj.
A sütik itt nagyon-nagyon guszták, a kompozíciók tele vannak fantáziával és fantasztikus ízekkel. A hely érdekessége még az, hogy hasonlít a 80-es évek amerikai benzinkútjaihoz. Az se kizárt, hogy valaha az volt, mert csak itt lehet az útra merőlegesen parkolni, valamint egy elég nagy üres placc van mellette.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az édességet és a jó kávét és nem veti meg az egyszerűséget. 32.808039, -17.050092
Lementem Olivérrel a vízhez, mert itt van egy tisztes homokos rész is, ahol lehet bohóckodni a hullámokkal, lehet saccolgatni, hogy a következő vajon meddig fog felfutni a homokon. Röhejes volt látni, amikor elszámolta magát és lábujjhegyen szökdécselve próbált a nagyobb hullámok elől elmenni. Olyan volt mint egy rokkant rák aminek csak két lába van.
A víz nagyon sok szemetet hoz ki a partra. Tudom hogy ennek összeszedése végtelen és kilátástalan, de azért nem ártana, ha megoldanák legalább akkor, amikor már ilyen nagy mennyiség van.
Helyenként megdöbbentő a szegénység, amit nem jó látni. Mindenhol tesz-vesz valaki, az emberek dolgoznak a házaik körül. Lépten-nyomon kis kertecskéik vannak, van ami nem nagyobb 6-8 négyzetméternél. Ahová oda tud sütni a nap ott kiszedik a köveket, hosszú nádszálakat szúrnak bele és babot futtatnak rá. Komolyabb területeken vadhálót feszítenek az ültetvény fölé és arra teszik a sűrűbb hálót, gondolom madarak elleni védelemként.
Sao Vicente előtt találtam egy gazdaboltot. Megálltam és megvettem a lakatomat.
Holnap majd keresek egy gravírozót és felíratom rá a nevem és az email címemet, túloldalára pedig a Gabiét. Aztán beszélek az öreg Ricardóval, hogy adjon egy helyet, ahová oda kattinthatom.
Egyszer visszajövök majd levenni.
Sao Vicentében megkerestük a cukrászda kávézót, ahol tavaly jártunk kétszer is. Itt nem látszott semmi visszaesés, a hely szinte semmit sem változott egy év alatt. A személyzet itt sem volt azonos, de a tavalyi fénykép láttán a felszolgáló fiú izgalomba jött. Lehet, hogy a képen a barátnője volt látható vagy a testvére. Mondta hogy a képen látható hölgy hálidéj.
A sütik itt nagyon-nagyon guszták, a kompozíciók tele vannak fantáziával és fantasztikus ízekkel. A hely érdekessége még az, hogy hasonlít a 80-es évek amerikai benzinkútjaihoz. Az se kizárt, hogy valaha az volt, mert csak itt lehet az útra merőlegesen parkolni, valamint egy elég nagy üres placc van mellette.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az édességet és a jó kávét és nem veti meg az egyszerűséget. 32.808039, -17.050092
Lementem Olivérrel a vízhez, mert itt van egy tisztes homokos rész is, ahol lehet bohóckodni a hullámokkal, lehet saccolgatni, hogy a következő vajon meddig fog felfutni a homokon. Röhejes volt látni, amikor elszámolta magát és lábujjhegyen szökdécselve próbált a nagyobb hullámok elől elmenni. Olyan volt mint egy rokkant rák aminek csak két lába van.
A víz nagyon sok szemetet hoz ki a partra. Tudom hogy ennek összeszedése végtelen és kilátástalan, de azért nem ártana, ha megoldanák legalább akkor, amikor már ilyen nagy mennyiség van.
Innen a két kék hídon keresztül elindultunk keletnek. Ez a két híd valamiért híres, sajna nem tudom miért. Lehet hogy valami művész csinálta, mert sok fotón rajta van.
A célom Ponta Delgada és Boaventura közötti öreg parti út volt, ami szerintem nagyon szép. 32.82576, -16.98268
Mivel lemondtam a naviról a mai napra, bónuszként kaptam egy eltévedést. De nagy csalódás itt még nem ért, mert az egyik táblán feltűnt a mai napra kijelölt etetőhely neve: Restaurante São Cristóvão.
Az ajánlást a trip-ről böngésztem, de fő indok amiért ezt a vendéglőt választottam az a kilátás volt, ugyanis annak alacsony a kalóriatartalma. Muszáj tennem valamit az alakommal, mert lassan a két jobb kerékkel a járdára kell felállnom, hogy az ajtónyitás után a vezetőülésből automatice ki tudjak gurulni egy elegáns bukfenccel.
Naszóval, rárajtoltunk egy asztalra, ami a legjobb kilátást és a legmagasabb UV sugárzást ígérte. Gondoltam bennem már sok kárt a nap nem tehet, mert ennél pirosabb, mint amilyen most vagyok úgysem lehetek. A bőrrák meg esélytelen nálam, mivel be fogja előzni a tüdő vagy a prosztata.
A vendéglőbe folyamatosan jöttek a vendégek, és benn is gőzerővel terítettek, amiből az volt sejthető, hogy rövidesen két busznyi vendég fog érkezni. Ha ez megtörténik, akkor beszopjuk mint tegnap Faial-ban. Kedves felszolgáló fiú jött aki felvette a rendelésünket és pillanatok alatt papír terítökkel takarta le az asztalunkat. Ügyes kis csipeszekkel akadályozta meg, hogy ezeket a tenger felől fújó szél elrepítse. Mivel csipeszből elég szarul állt, ezért mint egy profi sakkjátékos, mindenféle dolgot helyezett el az asztal különböző pontjaira, olivaolajat, sótartót, csontos tányérokat és sakk-matt.
Szóval ott ültünk a napon egy csomó elmozdíthatatlan tárgy között és vártuk a grillezett csirkét meg grillezett bordát a töménytelen csipsszel és vega-saladdal. És vártuk, és vártuk, és vártuk. Szerintem a szakács várta hogy a pipi vágásérett legyen, vagy kialudt a tüze, vagy a tököm tudja. Éppen ott tartottam, hogy a két marakudzsa léért otthagyok egy ötöst és elhúzunk, amikor kaptunk három majdnem üres tányért. Sejtettem hogy nem a narancsgerezd, a petrezselyem levél és az „S” betűt formázó kulimász a kaja, ezért megújult bennünk a remény.
Meg is jött Gabi és Olivér grill pipéje. legalább fél kiló sült krumplival. Jó sokat kaptak, legalábbis darabra. Én is megkaptam a grill bordát és a vega salátát. Külön szerencse, hogy reggel bevettem az e heti vérnyomáscsökkentőimet (egyszerre egy levéllel, mert eddig kiment a fejemből) ugyanis a borda szó szerint borda volt. Kaptam négy óriási csontot. A hús valószínűleg a szomszéd asztalán a nyárson játszott estepada-t, mert az én bordáimon nem volt nyoma. Éhségemben próbáltam késsel faragni, majd később foggal marcangolni, de vajmi kevés husihoz jutottam. Hogy a szörnyűségek sora ne csak ennyi legyen, valami iszonyú lábszag csapott meg. Sunyin figyeltem a szomszéd vendégeket, hogy vajon melyik rúgta le a cipőt, de egyikről se tudtam ilyet feltételezni. Kérdem Olivért: érzed? Azt mondja rohadt büdös van.
Nem feszítem tovább, a szag a vega salátából jött. Hát biza azt öntötték le valami fűszeres olajjal, amit tavaly óta ki nem állok, mióta elém tolták azt Prazeresben azt a cataplanás bűztartályt huszonöt euróért. Mivel a sárgarépára és a paradicsomra nem került ebből a szörnyűségből, körülettem a lábszagot. Nyaltam hozzá csontot, és megettem az összes tányérdísz narancsot. Közben néztem ahogy Gabi a csontos tányérra teszi a madár combcsontját, és felsejlett bennem az az este, amikor otthon ettük a szomszéd által vágott malacot, amiről nekem az jutott eszembe, hogy vajon meg van e még a manus pincsere, vagy éppen azt esszük?
A célom Ponta Delgada és Boaventura közötti öreg parti út volt, ami szerintem nagyon szép. 32.82576, -16.98268
Mivel lemondtam a naviról a mai napra, bónuszként kaptam egy eltévedést. De nagy csalódás itt még nem ért, mert az egyik táblán feltűnt a mai napra kijelölt etetőhely neve: Restaurante São Cristóvão.
Az ajánlást a trip-ről böngésztem, de fő indok amiért ezt a vendéglőt választottam az a kilátás volt, ugyanis annak alacsony a kalóriatartalma. Muszáj tennem valamit az alakommal, mert lassan a két jobb kerékkel a járdára kell felállnom, hogy az ajtónyitás után a vezetőülésből automatice ki tudjak gurulni egy elegáns bukfenccel.
Naszóval, rárajtoltunk egy asztalra, ami a legjobb kilátást és a legmagasabb UV sugárzást ígérte. Gondoltam bennem már sok kárt a nap nem tehet, mert ennél pirosabb, mint amilyen most vagyok úgysem lehetek. A bőrrák meg esélytelen nálam, mivel be fogja előzni a tüdő vagy a prosztata.
A vendéglőbe folyamatosan jöttek a vendégek, és benn is gőzerővel terítettek, amiből az volt sejthető, hogy rövidesen két busznyi vendég fog érkezni. Ha ez megtörténik, akkor beszopjuk mint tegnap Faial-ban. Kedves felszolgáló fiú jött aki felvette a rendelésünket és pillanatok alatt papír terítökkel takarta le az asztalunkat. Ügyes kis csipeszekkel akadályozta meg, hogy ezeket a tenger felől fújó szél elrepítse. Mivel csipeszből elég szarul állt, ezért mint egy profi sakkjátékos, mindenféle dolgot helyezett el az asztal különböző pontjaira, olivaolajat, sótartót, csontos tányérokat és sakk-matt.
Szóval ott ültünk a napon egy csomó elmozdíthatatlan tárgy között és vártuk a grillezett csirkét meg grillezett bordát a töménytelen csipsszel és vega-saladdal. És vártuk, és vártuk, és vártuk. Szerintem a szakács várta hogy a pipi vágásérett legyen, vagy kialudt a tüze, vagy a tököm tudja. Éppen ott tartottam, hogy a két marakudzsa léért otthagyok egy ötöst és elhúzunk, amikor kaptunk három majdnem üres tányért. Sejtettem hogy nem a narancsgerezd, a petrezselyem levél és az „S” betűt formázó kulimász a kaja, ezért megújult bennünk a remény.
Meg is jött Gabi és Olivér grill pipéje. legalább fél kiló sült krumplival. Jó sokat kaptak, legalábbis darabra. Én is megkaptam a grill bordát és a vega salátát. Külön szerencse, hogy reggel bevettem az e heti vérnyomáscsökkentőimet (egyszerre egy levéllel, mert eddig kiment a fejemből) ugyanis a borda szó szerint borda volt. Kaptam négy óriási csontot. A hús valószínűleg a szomszéd asztalán a nyárson játszott estepada-t, mert az én bordáimon nem volt nyoma. Éhségemben próbáltam késsel faragni, majd később foggal marcangolni, de vajmi kevés husihoz jutottam. Hogy a szörnyűségek sora ne csak ennyi legyen, valami iszonyú lábszag csapott meg. Sunyin figyeltem a szomszéd vendégeket, hogy vajon melyik rúgta le a cipőt, de egyikről se tudtam ilyet feltételezni. Kérdem Olivért: érzed? Azt mondja rohadt büdös van.
Nem feszítem tovább, a szag a vega salátából jött. Hát biza azt öntötték le valami fűszeres olajjal, amit tavaly óta ki nem állok, mióta elém tolták azt Prazeresben azt a cataplanás bűztartályt huszonöt euróért. Mivel a sárgarépára és a paradicsomra nem került ebből a szörnyűségből, körülettem a lábszagot. Nyaltam hozzá csontot, és megettem az összes tányérdísz narancsot. Közben néztem ahogy Gabi a csontos tányérra teszi a madár combcsontját, és felsejlett bennem az az este, amikor otthon ettük a szomszéd által vágott malacot, amiről nekem az jutott eszembe, hogy vajon meg van e még a manus pincsere, vagy éppen azt esszük?
A kaja olcsó volt. 36 euró italostul. Az hogy nyafogok, mert nem csipázom a melós zokni szagot az étkezőasztalnál, meg az, hogy kevesebb fogam van mint a tizenhárom hónapos Leventének és nem tudok megenni egy csupasz csontot, senkit ne tántorítson el ettől a helytől. Szerintem rohadt jó hely.
Kérjetek két üveg bort előételnek és nem lesz semmi gond.
Fejenként.
Kérjetek két üveg bort előételnek és nem lesz semmi gond.
Fejenként.
Az étteremtől kitűnően látszott a keresett öreg parti út innenső vége. Éppen bérautó találkozó volt az egyik olyan részén, ahol elfér néhány autó egymás mellett, mert egyébként az út egysávos. Fotóztunk innen is tengert, hegyed, mindent.
Volt itt egy keskeny lépcső, ami egy private feliratú kaputól indult lefelé. Legalább ötven méter hosszon látszott, majd egy kis ívvel eltűnt egy bazinagy fikusz mögött. A private épület nem látszott, de az biztos, hogy a tulajnak feláras a mosógép házhozszállítás, ha éppen azt van kedve vásárolni. Kattintgatás közben egy teherautó zúgott el mellettünk óriási sebességgel, a platóján rögzítetlen lánctalpas bobcat próbált talpon maradni. Gondoltam itt az idő indulni, mert ez csinál nekünk helyet az úton, bár arra is gondoltam, hogy az általa keltett rezonancia elindíthat pár követ fentről.
Volt itt egy keskeny lépcső, ami egy private feliratú kaputól indult lefelé. Legalább ötven méter hosszon látszott, majd egy kis ívvel eltűnt egy bazinagy fikusz mögött. A private épület nem látszott, de az biztos, hogy a tulajnak feláras a mosógép házhozszállítás, ha éppen azt van kedve vásárolni. Kattintgatás közben egy teherautó zúgott el mellettünk óriási sebességgel, a platóján rögzítetlen lánctalpas bobcat próbált talpon maradni. Gondoltam itt az idő indulni, mert ez csinál nekünk helyet az úton, bár arra is gondoltam, hogy az általa keltett rezonancia elindíthat pár követ fentről.
Ponta Delgadából a ma már bejárt roppant meredek és kanyargós úton elindultunk Sao Jorge kilátót nézni. A másfél órával ezelőtti kanyargásunktól ez annyiban különbözött, hogy mögöttünk egy teherautó jött, kemény három méterrel lemaradva. Ez a Folszi azért tud hegyet mászni, jobb, mint a tavalyi. Löktem is neki a pakurát rendesen, hogy ne akadályozzam Hozét az útépítő munkást, aki valószínűleg idióta turisták ijesztgetésében éli ki magát. Aztán az is lehet, hogy ilyen lejtőn ez egy elfogadott követési távolság.
Az ívekben a táblákra kiirt számok nem sebesség korlátozások, ez ne tévesszen meg senkit! A piros kör jelentése a lassíts. A benne levő 40 a várható legmagasabb átlagéletkort jelöli, ha nem tennéd azt. Megismételném azoknak, akik még mindig abban a hitben vannak, hogy jó gépkocsivezetők, akkor azok jöjjenek ide és szerezzenek róla bizonyságot. A maderiansok jól vezetnek és rendkívül udvariasak.
Nade térjünk vissza Hozéra, aki éppen engem tolt fel a hegyre, úgy véve böszme gépével az íveket, mintha egy gokartot vezetne. A távolban – tizenöt méterre – egy harmincas tábla volt kitéve. Ahol ilyen van ott tudok 15-tel kanyarodni. Előtte egy fél kocsinak elég parkolóhely valami helyié, most éppen üresen. Irányjelző ki, és besatuztam arra a helyre. Hozé eldübörgött felfelé. Megkönnyebbülve hajtottam vissza az útra, de bárhogy igyekeztem a teherautót többet nem láttam.
Sao Jorgeban megálltunk egy útszéli kiskocsmánál. A stílust portugálra vettük, az autót otthagytuk a főút szélén, busz elfér mellette a többi le van ejtve. A kocsmában két vendég volt és a kocsmáros, aki méretben és minden másban is Danny de Vitora hasonlított. Elmotyogtam a bonyolult kávé rendelést, ímmáron az ötvenedik formában, hátha megérti, hogy a két kávéból az egyik a long illetve a lájt medvehugyra hasonlítson, a másik meg egy eszpresszó kávé legyen. Ez még menni szokott nekik. De az hogy mindkettőhöz kérek tejet az már sok nekik. A lájtos kávét nem kommentálnám, azt igya az akinek a kávézásból annyi a lényeg, hogy koszos legyen a bögréje. Nade az eszpresszó. Azt tudják a helyiek rendesen csinálni. Van vagy 3 centiliter, és olyan erős, hogy éhgyomorra életveszélyes.
A kricsóban még két szabvány szénsavas maraquját nyomattunk le. Ezzel együtt az öt eurósból még akart visszaadni a kocsmáros, amit nem kértem. Lehet hogy volt az két euró is, de egynél több az biztos. Átválogattam a fémpénzeimet is, mert reggel a benzinkútnál fél kiló barna aprót kaptam visszajáróban. Azt otthagytam az öregnek amin jót mulatott. Gondolom kínjában. Ültesse el azt a sok vackot, ha nem kell neki. Én nem tudok mit kezdeni vele, mert még a számokat se látom rajtuk.
Kilátóztunk Sao Jorgéban amit írjatok fel a kihagyhatatlan jegyzékbe.
32.822552, -16.902512
Érdekes helyen van. Itt lehet megnézni egy helyi legelvetemültebb kertjét, ahol az akrobatikus kapálás nevű sportot űzi a tulaj. Reggel tuti nem nyom be egy felest, mert akkor gazdátlan lenne már a hely.
Innen visszamentünk még a település tengerparti részére, ahol egy fantasztikus, de nagyon meredek sétaút indul a tengerparti sziklákhoz. Sajna pontos POI-t nem tudok adni, mert valami anomália megállította a GPS-emet ezen a helyen.
Valahol itt van: 32.83427, -16.90183
Az ívekben a táblákra kiirt számok nem sebesség korlátozások, ez ne tévesszen meg senkit! A piros kör jelentése a lassíts. A benne levő 40 a várható legmagasabb átlagéletkort jelöli, ha nem tennéd azt. Megismételném azoknak, akik még mindig abban a hitben vannak, hogy jó gépkocsivezetők, akkor azok jöjjenek ide és szerezzenek róla bizonyságot. A maderiansok jól vezetnek és rendkívül udvariasak.
Nade térjünk vissza Hozéra, aki éppen engem tolt fel a hegyre, úgy véve böszme gépével az íveket, mintha egy gokartot vezetne. A távolban – tizenöt méterre – egy harmincas tábla volt kitéve. Ahol ilyen van ott tudok 15-tel kanyarodni. Előtte egy fél kocsinak elég parkolóhely valami helyié, most éppen üresen. Irányjelző ki, és besatuztam arra a helyre. Hozé eldübörgött felfelé. Megkönnyebbülve hajtottam vissza az útra, de bárhogy igyekeztem a teherautót többet nem láttam.
Sao Jorgeban megálltunk egy útszéli kiskocsmánál. A stílust portugálra vettük, az autót otthagytuk a főút szélén, busz elfér mellette a többi le van ejtve. A kocsmában két vendég volt és a kocsmáros, aki méretben és minden másban is Danny de Vitora hasonlított. Elmotyogtam a bonyolult kávé rendelést, ímmáron az ötvenedik formában, hátha megérti, hogy a két kávéból az egyik a long illetve a lájt medvehugyra hasonlítson, a másik meg egy eszpresszó kávé legyen. Ez még menni szokott nekik. De az hogy mindkettőhöz kérek tejet az már sok nekik. A lájtos kávét nem kommentálnám, azt igya az akinek a kávézásból annyi a lényeg, hogy koszos legyen a bögréje. Nade az eszpresszó. Azt tudják a helyiek rendesen csinálni. Van vagy 3 centiliter, és olyan erős, hogy éhgyomorra életveszélyes.
A kricsóban még két szabvány szénsavas maraquját nyomattunk le. Ezzel együtt az öt eurósból még akart visszaadni a kocsmáros, amit nem kértem. Lehet hogy volt az két euró is, de egynél több az biztos. Átválogattam a fémpénzeimet is, mert reggel a benzinkútnál fél kiló barna aprót kaptam visszajáróban. Azt otthagytam az öregnek amin jót mulatott. Gondolom kínjában. Ültesse el azt a sok vackot, ha nem kell neki. Én nem tudok mit kezdeni vele, mert még a számokat se látom rajtuk.
Kilátóztunk Sao Jorgéban amit írjatok fel a kihagyhatatlan jegyzékbe.
32.822552, -16.902512
Érdekes helyen van. Itt lehet megnézni egy helyi legelvetemültebb kertjét, ahol az akrobatikus kapálás nevű sportot űzi a tulaj. Reggel tuti nem nyom be egy felest, mert akkor gazdátlan lenne már a hely.
Innen visszamentünk még a település tengerparti részére, ahol egy fantasztikus, de nagyon meredek sétaút indul a tengerparti sziklákhoz. Sajna pontos POI-t nem tudok adni, mert valami anomália megállította a GPS-emet ezen a helyen.
Valahol itt van: 32.83427, -16.90183
Elég messzire lementem Olivérrel ezen a szép útvonalon, amit meg is bántam. Azt hittem nem tudok visszamászni, szerintem még a fülemen is levegőt vettem. Nem csak én voltam ezzel így, jó nagy sonkákkal eleresztett turista lány is magas cében szedte a levegőt.
Amikor kiállt a vádlimból a görcs és tudtam normálisan lélegezni, elindultunk haza.
Rapidáztuk, így útba esett a repülőtér oszlopokon álló kifutója alulról nézve. Ez egy újkori katedrális, öröm látni ezt az építményt.
A mai napra már csak egy fikázni való maradt, de ezt feltétlenül ki kell tárgyalnom. Olivér 17 éves tini. Lehet heccelni a csajokkal, mert erre most fogékony, hiszen még a fülén is tesztoszteron folyik kifelé. Utazásunk előtt mondtam neki, hogy ki fog esni a szeme a sok keményfenekű madeirans csaj láttán. Erre mi van, kiment a divatból a kerek fenék.
Itt valami megváltozhatott az étkezés terén is, mert a fiatal lányok egyre combosabbak. Az eddigi 8/2 arány átfordult az ellenkezőjébe. Vannak egészen ijesztő méretekkel rendelkező tini lányok is.
Amikor kiállt a vádlimból a görcs és tudtam normálisan lélegezni, elindultunk haza.
Rapidáztuk, így útba esett a repülőtér oszlopokon álló kifutója alulról nézve. Ez egy újkori katedrális, öröm látni ezt az építményt.
A mai napra már csak egy fikázni való maradt, de ezt feltétlenül ki kell tárgyalnom. Olivér 17 éves tini. Lehet heccelni a csajokkal, mert erre most fogékony, hiszen még a fülén is tesztoszteron folyik kifelé. Utazásunk előtt mondtam neki, hogy ki fog esni a szeme a sok keményfenekű madeirans csaj láttán. Erre mi van, kiment a divatból a kerek fenék.
Itt valami megváltozhatott az étkezés terén is, mert a fiatal lányok egyre combosabbak. Az eddigi 8/2 arány átfordult az ellenkezőjébe. Vannak egészen ijesztő méretekkel rendelkező tini lányok is.
...folytatás...
