A tegnapi élmények után, ma egy nagyon lapos napot tartottunk.
Reggel Camachába mentem vásárolni, mert elfogytak a fagyi tartalékok. Kellett szereznem egy alkoholos filcet is, hogy a lakatomra fel tudjam írni az adatokat. Majd beszélek Ricardoval, hogy hova kattinthatom fel. Gravírozót nem találtam a neten, így maradt ez a gagyi megoldás. Gravirozó biztos van csak nem hirdeti magát, hiszen aki helyi az megtalálja, ilyen hülye meg mint én évente csak egy van.
Déltájban értünk le a városba, ahol nagyon nagy nyüzsi volt. Hajó nem volt a kikötőben, így kiegyenlítődött a helyi per turista arány. A parti sétányon öreg autó találkozó volt, ami késve került megrendezésre. Az eredeti több héttel ezelőtti időpontot valamiért elhalasztották. Talán a rossz idő miatt.
A katedrális mellett kulturális találkozó volt, könyv, film. Ez is inkább a helyiek programja, mint a turistáké.
A Teleferico környékén óriási kirakodó vásár volt, a parkolóház mellett pedig használtcikk eladás folyt. Utóbbiban volt kitaposott cipőtől kezdve a régi dvd filmekig minden.
Lényeg ami lényeg, a parkolóházban irányítás volt, hogy ki merre menjen. Ekkor tudtam meg, hogy lefelé is van parkoló… Eddig mindig fenn vadásztam a szabad helyekre, most meg odalenn egy majdnem tök üres termet találtunk.
Első programunk a szárított gyümölcs vásárlás volt, mert azt kell vinnünk a családnak.
Hiába vadásztam a neten, nem találtam sehol forrást, pedig még a madeirai gyümölcspiacra is elmentem. Így maradt a balek bolt. A Mercado.
Ők termelői piacnak hívják, de valóságban ott csak pénzt termelnek. Az emeleten a halszag felett tíz méterrel jól lakhatsz. Itt vannak a egzotikus gyümölcs árusok és itt nem becsalogató emberek, hanem beetetők vannak. Nyomják a fejedbe a mindenféle gyümölcsöket, köztük a szárított darabkákat is. Nem számit, hogy az arcod már úgy néz ki mint egy aranyhörcsögé, ők még megpróbálnak beletenni ezt azt.
Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok higiénia buzi, de a felesleges kockázatokat azért kerülöm. A gyümisek műanyag kiskanállal adják a finomkák belsejét. A hibapont ott van, hogy miután leszopikáztad a kanálkát, akkor azzal vájkál neked másik gyümit is. Ezzel nyálacskádat szépen beteszi a másik gyümibe x számú elöttes vendége nyálacskája közé. Ez egy szerencsejáték. Reménykedj, hogy Horatio Herpes nem volt a lányka vendége előtted. A szárított gyümit, helyes lánykák adják saját kezecskéikből, amivel sok mindent lehet a turista etetések között csinálni. Amikor kérsz tíz deka szárított lila kákonyát, akkor ahhoz nem nyúlnak, szuper higiénikusban csipeszkéznek meg zacskó-báboznak neked. Az ingyen habzsidőzsi viszont eltereli a figyelmedet.
Tavaly a virágkarneválnál a gyümi árusoknak csak egy kanala volt. Nem is adták oda. Azzal csak vájkálták a finomkákat és a tenyeredbe cseppentették, öntötték. Így a mancsodon levő sajád tenyészetedet nyaltad csak be. Igaz nekem utána úgy ragadt a kezem hogy csak egyszer tudtam ökölbe szorítani, utána úgy kellett folyóvizes áztatással újra tenyérré formálnom.
Fenn a csarnokban csak egy lányt láttam ezzel a megdöbbentő kanalas dologgal, a többieket már nem nézegettem, nem vagyok én ÁNTSZ. Figyeljetek majd oda.
Naszóval, amikor már tele volt a pofám a szárított gyümölcsös pultnál és már csak bólogatni tudtam, mert egyébként hullott volna kifelé a félig megrágott gyümölcspép, előhúztam egy ötvenest. Amikor tudatosult a lánykában hogy az egészért kérek vegyesen, akkor a függöny mögül előjött a tulaj is és elment az ötvenesemmel – gondolom a többieknek mutogatni, hogy hadd sárguljanak, mert ő megütötte a jackpotot. Lányka begyűjtött másfél kiló gyümit, és gálánsan elengedte a két eurót amivel több lett volna nekem. Nem fakadtam sírva a hálától. Tavaly 40 euróért kétszer ennyit kaptam. De ez a kereslet – kínálat - lustaság háromszög eredménye.
Sétáltunk egy sort a városban, megnéztük a könyv és filmes kirakodót is, amiből számunkra a géppisztolyos rendőr volt az egyetlen érdekesség.
Be szerettünk volna menni abba a vendéglőbe, ahol tavaly voltunk. Tulajdonképpen mi már az utcán kirakott képeskönyvből kiválasztottuk, hogy mit ennénk, de Olivér miatt lefújtuk, mert ő ragaszkodott a már kipróbált csirke krumpli kombóhoz. Ha egyszer lesz egy felesége, akkor már a nász második napján kitépi az asszony szakácskönyvének összes lapját talán kettő kivételével. Pótlapként meg befűz egy popcornos doboz hátlapot. Ha az asszony agyaskodik, akkor majd lerendezi egy kis kickboksszal.
Így beültünk ugyanoda ahová múltkor és ettük ugyanazt, amit múltkor. De mit reklamálok, hiszen ugyanott nyaralok ahol ezelőtt, ami többek szerint az idiótaság első számú jele.
Ugyanazt a House steak-et ettem, amit a múltkor. Egy volt a különbség, hogy véletlenül ügyetlenkedtem a késhasználattal és véletlenül szétlöktem a műalkotást, aminek eredményeként a göngyölt marha szétcsúszott. A tányér közepéről vidáman mosolygott rám az óriás cserebogár pajor. Tehát a marhám valami tengeri izét rejtegetett.
Az ügyetlen vágásom egy semmi volt ahhoz képest, amit a mellettünk levő asztalnál tudott a pincér összehozni.
A jól szituált nyugger pár férfitagja espetadat kapott. Mivel ez egy drága étterem, a sült marhacsimbókok nem egy acél dárdára vannak húzva, hanem komoly íves fém-fa izébizére. A marha sütés közben összemegy és rászorul erre az eszközre.
Nos a gyengébb helyeken a vendég saját maga cibálja le a husikát a nyársról, ahogy tudja, késsel, villával, foggal. Ilyen úri helyeken ez a felszolgáló tiszte. Csórikám a husit nem foghatja meg, a villás letologatás meg olyan snassz, így van egy ollószerű csipesze, azzal harcol. Husika kapaszkodott rendesen, pincér a csipesszel még jobban rászorította. Aztán husika megadta magát, nem tudott ellenállni a 700 newtonméternek és egy század másodperc alatt legyűrte azt a harminc centit, ami eddig a tányértól elválasztotta. Pincérfiú azért volt annyira gyakorlott, hogy a fogócsipeszt vissza tudta fogni, így a tányért nem vágta ketté ugyanezzel a mozdulattal. Nagy malőr volt a dolog, fiú még egy husit lecibált, aztán ott hagyta az urat. Szerintem azzal számolt, hogy úgyse fogja tudni megenni azt a kettőt sem, ugyanis negyvennel több fog kell az espetada megkajálásához, mint az onlibékön pizzához.
Hogy kerek legyen a dolog végül a másik pincér fiú leszedte a maradék kettőt is az öregnek, aki valószínűleg fogtechnikus lehetett mielőtt nyugger lett.
Kaja után beültünk a Gigi Sumoshoz, és aranyáron ittunk aranyat érő finomságokat. Én Porto Moniz fantázia nevű uborkás zelleres sokmindenmásos zöldséglevet ittam, ami rendkívül jó többórás kellemes utóízt hordoz magában. Aki nem érti ezt az emelkedett mondatot, annak leírom magyarul: óriásiakat lehet tőle büfizni órák múlva is.
Ezután a nem túl izgalmas nap után hazagurultunk.
Hazafelé dombnak felfelé megelőztem egy négy tengelyest, aminek félrecsúszott a rakományán a takaró.
Földet szállított felfelé! Lehet, hogy hegyet építenek valahol.
Lő páá.
