Reggel napocska átsütögetett a felhők között, így reményt adott a jobb időre.
Az összes netes előrejelzés kidobható, még a helyi portugál is. A rohadt nagy viharokat meg tudják jósolni, de ott vége a tudománynak. Ennek a kicsi szigetnek egyidőben tíz féle időjárása tud lenni, és olyan gyorsan változik meg, hogy mire a meterológus leírja, addigra már nem az van. Mindenesetre a tegnapi többezer négyzetkilométeres felhő nem olyan hipp-hopp mászik arrébb.
Reggel elbattyogtam a fotóálvánnyal a szállástól 100 méterre levő kilátópontra, ahonnan panoráma képekhez készítettem rengeteg képet. Ezeket majd otthon összerakom egy szoftverrel, most itt nem akarok ezzel foglalkozni.
 |
| Kicsi kőfal, nagy alap... |
A család tízre összeszedte magát és elindultunk egy körándulásra (körutas kirándulás).
A városon keresztül vittem őket az Apácák völgye felé, mert egyrészt útba akartam ejteni a 11-es kapunál levő hypermarketet és a tavaly általam egyedül meglátogatott "csoki" utcát.
A hyperben vettem négy kiló portugál epret és felkutattam a porcukrot, ami nem is olyan egyszerű dolog. A halaspultból áradó eszelősen kemény szagra szerintem immunisak a helyiek. Lehet, hogy valami szűrő van az agyukban, mert mi tátott szájjal rohangáltunk a motyónk összeszedése közben, rajtuk meg nyoma sem volt, hogy valami nem lenne frankó. Ezt a hypert ajánlom mindenkinek, aki kocsit bérel és önellátósan jön ide. Egyrészt óriási, másrészt ingyenes a parkolás, harmadrészt nincs tömeg. A tömeg hiánya nem jelenti azt, hogy a pénztárnál gyorsan végzel. Ezek az emberek nem stresszelnek azon, hogy megmelegszik a sör a kosarukban, hanem boldogan mesélik el a pénztárosnak teljes részletességgel az elmúlt két hétben velük történteket. Te meg nézed, ahogy csacsognak.
Vásárlás után jött a "csoki" utca. A gyűjtőnevet tavaly kapták tőlünk azok az utcák, amelyekbe autóval behajtva drasztikusan megváltozhat ruházatod állapota derék magasságtól hozzávetőleg a térd vonaláig. Gyengébb idegzetűeknek talpig.
Ez az utca azért a kedvencem, mert a felső végéből látható panoráma nagyobb mint bárhol máshol a városban. Címe: 32.68027, -16.93848 vagy Caminho do Lombo dos Aguiares
Tavaly már megirtam, hogy ebbe az utcába a be és kihajtás nem mindennapi élmény olyan embereknek, akik hétköznapi autóvezetők. Azoknak meg akik csak utasok kifejezetten rémületes. Mindenkinek ajánlom, aki idejön, a látvány minden rettegést megér. Egyébként busz is jár az utca tetejére, de ebből ne vonjatok le messzemenő következtetéseket, mert az itteni buszvezetőképzés siklóernyőzés órákkal kezdődik.
 |
| Csoki utca tetejéről lépcső is indul lefelé |
Rengeteg dashcam felvételt készítek a telefonommal, majd ha beforgattam valami kezelhető formába akkor majd publikálom egy részét. Aránylag elviselhető videókat szül a samsung teló annak ellenére, hogy nem rendelkezik az igazi autóskamerák tudásával. Autós kamerára meg sajnáltam volna kiadni 70-80 ezret, mert ami annál olcsóbb az mind ipari hulladék. Bocsi, aki azt hiszi, hogy harmincért megvette a tutit :)
Nun's Valley panorama (link a Flickr weblapjára)
A szálloda előtti bóvlisoron megvettük az otthoniaknak a sok vackot, amivel majd a kötelező ajándékozási ceremóniát letudjuk.
Kaja után ismét felautóztunk a kilátó felé a Pico Arieio-ra vezető út elágazásához.
Pico do Arieiro (1810 m) panorama 1 (link a Flickr weblapjára)
Csokiból leérve kikapcsoltam a felvételt - bár ne tettem volna.
Elindultam Madeira utolsó eddig általam be nem járt alagútja felé. A közvetlenül odavezető út le volt zárva, és betereltek egy kerülő utcácskába. Itt kiderült, hogy nem minden esetben a legszélesebb utca a főútvonal, a google maps meg szokás szerint cserben hagyott. Pörgette a kis nyilat körbe-körbe, halvány lila fingja nem volt hol vagyunk, nekem meg semmilyen szinű sem volt. Kiválasztottam a legszélesebb utcácskát és uccuneki.
Az első ív után a legszélesebből eltűnt a leg, majd a két bé is. Aztán elveszett a szélesség, helyette lett meredekség.
Megálltam, kézifék be. Gabinak mondtam kezdjen el sok levegőt venni, mert alapos gyanúm van arra, hogy most egy darabig nem fog. Olivér a hátsó ülésről előrenézve tisztán belátott az alsó kalaptartóba.
Az előttünk levő utca kb két és fél méter széles volt. Semmi sem utalt arra hogy egyirányú lenne. A megfelelő adrenalinszintem elérésénél felnyomtam a dieselt 4000-es fordulatra, majd kuplung csúsztatás, és az eddig függőleges helyzetben levő kézifék kiengedésével megpróbáltam elindulni. A hármunk által képviselt 290 kiló a fordulatszámmérőn kivont a négyezerből kettőezer-ötszázat, a maradékkal meg elkezdünk felfelé csigázni. Rémülettel és levegővétel nélkül figyeltük, ahogy a maradék ezerötszáz is fogyogat, folszinak meg hiába toltam ki a gázpedálját a kockakőig, egyre inkább renyhült a sebessége. Lévén hogy visszaváltani már csak szabadesésbe lehet, szemünket a fordulatszámmérő és a dombteteje között váltogatva halk imákkal kértük a sorsot, hogy ne jöjjön senki szemből.
Mivel e sorokat olvassátok nem kell hozzá nagy fantázia, hogy tudjátok - végül felértünk. Sebességünk kisebb volt, mint a mellettünk bottal felfelé tartó öregemberé, de felértünk.
Eira do Serrado-ról sokat nem tudok nektek mondani, tavaly óta nem sokat változott.
A kilátás csodálatos erről a helyről a többszáz méterrel lentebb levő völgyre. A kilátó 1060-on van, az Apácák völgyének centruma pedig 650-en, ami még jóval a völgy alja felett van.
Odafenn a kilátóban az irdatlan nagy szél majdnem elfújta a fogsorom.
***ez itt a corega reklám helye***
Olivér fel-alá szaladgált a kilátó korlátja mellett, annyira élvezte a megfoghatatlanul csodálatos kilátást. Én feladtam, mert az irtó nagy szélben mazsola méretűre száradtak a szemeim.
 |
| Változik a hegy, vagy valaki rosszul hegeszt. |
Nun's Valley panorama (link a Flickr weblapjára)
A szálloda előtti bóvlisoron megvettük az otthoniaknak a sok vackot, amivel majd a kötelező ajándékozási ceremóniát letudjuk.
Folyékony Madeirában ne is reménykedjenek! Érkezésünkkor a reptéren láttunk ugyanis egy balsorsú hölgyet, akinek felborult a bőröndje és azon nyomban vérbe borult az összes cucca. Így jár az, aki nem hozott ide síruhát, nincs mibe csavarnia a palackokat. A szállodai medencéhez hozott bikini az bizony e téren is kevés védelmet ad.
Délidő lévén leereszkedtünk a völgy derekánál levő központba és megkerestük a két vendéglő közül jobbnak trippeltet. (Tripadvisor)
A vendéglő előtt nagyon helyeske leányzó volt a becsali ember. Nagyon gyengén nyomatta a dolgot, legszívesebben elvittem volna Funchalba a tegnapi öreghez egy tanfolyamra. A leányzó csak mosolygott, semmi tapera, semmi nyomulás. Pedig azt bírta volna vén kecske agyam. Mondjuk a nyomulásra sok oka nem volt, lévén a völgyben csak két etetőhely van és a másiknak rosszabbak a kondíciói a tripen. Szerintem tudta, ha benézünk oda, akkor is itt fogjuk végezni.
A felszolgálónk negyvenes csupaenergia hölgy volt. Folyamatosan mosolygott és úgy szaladgált föl-le a földszint és az emeleti terasz között mintha nem lenne ott se lépcső se szintkülönbség.
Ebédre Olivérrel fokhagymás-baconos-ananászos csirkét kértünk zöldsalátával. Gabi nekidurálta magát egy grillezett marhának. Kértünk hozzá fél tonna sültkrumplit, mert biztos ami biztos valahogy be kell vinnünk a mai telített zsírsav mennyiséget. A zöldsaláta a szokásos maderians darabolt nyers zöldség. Semmi öntet, se olaj se ecet, se semmi. Pont olyan ahogy otthon a nyúl elé hajítom, azzal a különbséggel hogy annak fel sem darabolom. Így azt javaslom, hogy erre pénzt ne dobjatok ki, amig nem tisztázzátok, hogy mi is az a zöldsaláta.
A kaja nagyon jó itt is. Gabi marhája csaknem két centi vastag volt és emellett teljesen rágható.
***ez itt a BLEND-A-DENT reklám helye, akik szintén nem támogatták az utazásunkat***
Kávéval, préselt narancslékkel a három adag kaja 40 euro volt, ami azért nem a világvége itt Madeirán.
A tetőteraszos üldögélésnél már éreztem, hogy kellene rám egy húszezer faktoros napvédőkrém, de ennek nélkülözését csak ma reggel tudtam igazán értékelni, amikoris egy rákvörös arc nézett vissza a tükörből.
Kaja után ismét felautóztunk a kilátó felé a Pico Arieio-ra vezető út elágazásához.
Erről az útról tavaly már írtam. Rendkívül keskeny, nagyon kanyargós és helyenként nagyon meredek. A végeit este és rossz időben lezárják. Van egy hosszú hablaty is kiírva egy táblán, gondolom a saját felelősségvállalást illetően.
Ezt az utat senkinek sem ajánlom a Pico-tól lefelé jövet, mert szerintem nincs elég gyakorlatunk hozzá. Két autó akkor tud elmenni egymás mellett, ha az egyik megáll és lehúzódik az útról. Ha nem teszi, akkor rájátszik arra hogy a két centivel megasabb beton útpadka kihasítja az abroncs oldalát. A felfelé haladó autó olyan emelkedőkkel megplusszolt ívekbe hajt be, ahol a belátható távolság kevesebb, mint tíz-tizenöt méter, és bizony nyomni kell neki, ha nem akarsz egy ilyen ívben a kézifékkel bohóckodva újraindulni. Lefelé, ha fos motor van az autóban, akkor a motorfék kevés. Ha nyomod a féket, akkor nem a hosszú élet titkát keresed, mert tuti nem egy karbontárcsás audit béreltél, hanem egy húszeurós pözsóval próbálod ezt a kihívást teljesíteni.
Az Apácák és a Pico közötti területre ültetett és tavaly már megemlített rengeteg facsemete láthatóan nem nőtt sokat. Aki nem olvasta annak ismétlem, hogy a terület újra van fásítva. Valami hallatlan nagy emberi energia ráfordítással eszelősen sok facsemetét telepítettek ide. A meredek hegyoldal, ahová csak négykézláb lehet felmászni, telis-tele facsemetékkel, amit zöld háló véd a nemtudom mitől. Ezek a csemeték valószínűleg a szélsőségeket jól türik, de nem a hirtelen szárbaszökkenésről híresek.
A Pico-ra felérve szikrázó napsütésbe kerültünk, jóval a felhők fölé.
Olivérrel eltúráztam a másik csúcson levő kilátó felé, de félúton feladtam. Ösztökéltem, hogy menjen tovább, mert ha eltéved, akkor úgyis mindegy, ugyanis ez egy elágazások nélküli út. Innen elágazni egyenlő az ezer méteres zuhanással, puffanásokkal tarkítva.
Én megkezdtem a visszamászást a csúcsra és a Scholl gélezett űrtechnikás talpbetétemre gondoltam, amit pénzvisszafizetési garancia híján a múlt héten a kukába dobtam. (ára: 5.400 kőkemény magyar forint)
***ez itt a scholl reklám helye lenne, de ezt inkább nem is kommentelem***
Odafenn a parkolóban magyar hölgy és vélhetően a mamája ment el mellettünk. Legalábbis beszédjük magyar volt. Mi nem fedtük fel magunkat :)
Pico do Arieiro (1810 m) panorama 2 (link a Flickr weblapjára)
A napot értékesnek itéltük, enyhén megfáradva visszagurultunk a szállásra.
Lefelé menet jó negyedórán keresztül mentünk vélhetően a felhőben. Elöttünk kis fehér autó gurult harmincas tempóban, mutatva nekunk az utat. A Poiso-nál lentebb levő útszakaszon is olyan harminc méter lehetett a látótávolság a tejfehér akármiben.
Ennyi volt a csütörtöki történet.
