Back to Top

Utószó

2016.05.20
Utószó

Megpróbáltam átgondolni, hogy mi volt más és mi az ami nem változott a tavalyi látogatásomhoz képest. Feltétlenül vegye mindenki figyelembe, hogy ez egy szubjektív vélemény, így korántsem biztos, hogy a valós igazságot állítja minden sora. Mindenesetre én ezt éreztem és ezt láttam.
 

Gazdaság.

Biztos vagyok benne, hogy a szigeten komoly gazdasági problémákkal küzdenek, mert több turisztikailag frekventált helyen tavaly óta nem javították ki a hibákat, sőt azok sokasodtak is. Tavaly említettem a Krisztus szobornál szétesett térkövezést. Most már az alsó kilátó felé vezető út korlátjai is teljesen szét vannak esve. Mint olvashattátok a hírekben, a szobor egyik karjáról is lezuhant egy méretes darab, ami miatt az alatta levő területet le is zárták.

Egyre több elhagyott épület is látható, ami ráfogható arra is, hogy kihaltak belőle az öregek, de vannak vadonatúj félbehagyott építmények is. A tavaly gőzerővel épített csodapaloták körül a munkák leálltak, gépeknek, embereknek nyoma sincs. Mindenhol „vende” feliratok és táblák.

Ha az ember el akarja hinni, hogy a szigetnek most rosszul megy akkor el is fogja hinni. Sok sok apró jelet láthattam.



Étkezés.

Ettem ugyanazokon a helyeken, ahol tavaly. Az árak nem változtak, de több helyen az ételek meglehetősen le lettek egyszerűsítve. A vizet és az üdit jól feltolták, a kávé is drágább lett. A colához annyi jeget tettek egy helyen, hogy durván másfél deci volt a kóla, másfél a jég.

A régi helyeken ahol már jártam tavaly, szinte mindenhol új volt a személyzet.

Kövezettek meg érte, de a 17 portugál napból 14-en étteremben ettem, mert nekem egyszerűen nem érte meg napi tíz-tizenöt euro megtakarítás a kényelemmel szemben. Azért keccsöltem egész évben, hogy két hétig nagyon jól érezzem magam. Az éttermi invitáló emberek roppant jópofák, nagyon tetszik, ahogy egyesek megpróbálnak üzletet szerezni. Akadnak olyanok akik vér profik, vannak kezdők és akadnak akik csak állnak és várják hogy rájuk esik a vevő.

Az éttermi megjegyzéseimben félreértés ne essék, egyetlen helyen éreztem csak hogy lehúztak, az is Lisszabonban volt és azt is köszönhettem a saját hülyeségemnek. A szigeten pedig egyetlen helyen sem éreztem ilyennek még nyomát sem.

Azt meg hogy csontot rendeltem inakkal és mikrohúsdarabokkal, az köszönhető annak, hogy a bordát két féle képpen értelmezi a portugál és a magyar.

Amikor rendel az ember, akkor mindennek ott az ára és pontosan azt is fizeti. Sehol nem írtak több tételt, több eurocentet. A visszajárót a legutolsó centig hozzák. A borravalóért nagyon hálásak.

Az élelem szempontjából a hypermarketek semmit sem változtak, a nagyokban a választék világvárosi színvonalú. Az itteni plázás meleg ételekről fogalmam sincs, nem kerestem, így még csak nem is láttam őket, ergo véleményem sem lehet.

A Mercadóban sem mondanám, hogy lehúztak volna a 39 és fél eurós szárított gyümivel, miután megtudtam, hogy Ribikén is csak 5 euróval olcsóbb. Ennyi a felkapott hely felára, meg egyébként is ez a gyümi rohadt drága, a kilónkénti több mint tízezer forintos árával. Nem is illik az embernek úgy magába dobálnia mintha pattogatott kukoricát enne.


Közlekedés.

Semmit sem változott. A maderiansok udvariasak és rendkívül jó vezetők.

Az autóbuszok már füstölnek. Tavaly szinte nem is láttam ilyeneket, idén már minden ötödik képes óriásiakat pöffenteni. Funchal belvárosa a folyópart felújítások miatt egy katasztrófa. Az emberek ülnek a vendéglők teraszain a tavasz országában és szívják be a tömény kipufogógázt. Hirtelen Pesten nem is tudok egy ilyen gáz helyet mondani, szerintem csúcsban még az Oktogon is jobb ennél.

Az „országutakon” beköszöntött a nálunk olyan jól ismert gányolás. Foltozzák a lyukakat, meglehetősen trehány módon. De egy ragyás út még mindig jobb mint egy lyukas. A VR és VE utak kifogástalanok. Az elbénázott ívekben lezúzott védőkorlátokat nem cserélik – gondolom tudják hogy felesleges arra a rövid időre –, hanem egyengetik egy speciális géppel. Gondolom, csak azt cserélik, ami már nagyon megrogyott.


Turizmus.

Tavaly áprilisban voltunk, pont a virágkarnevál idején. Abban a három hétben végig rengeteg turista volt, rengeteg hajó érkezett.

Idén sokkal kevesebb turistát láttam. Funchalon kívül láthatóan turista autókkal sokkal ritkábban találkoztam. Amikor pedig eldugott helyekre autóztam, rajtam kívül egyetlen idegent sem láttam.

Szállodahajó alig jött, talán három volt a  két hétben.

A gond az, hogy erről a sok vagy kevés turistáról nem tudok semmit megállapítani, hiszen nem tudom, hogy tavaly voltunk-e sokan, vagy idén kevesen, vagy esetleg valamelyik normális volt. Amit tudok, hogy idén az Europcar és a Rodovante parkolója tömve volt kocsikkal, ami arra utal, hogy nem megy valami jól a bolt. Az idén viszont a Sixt parkoló volt majdnem üres, talán öt autó árválkodott benne.


Emberek.

Az emberek most is végtelenül kedvesek és segítőkészek. A Forum Madeirában a MEO-nál volt az egyetlen nyomulós kereskedő, amikor a netkártyát vettem. Aztán az is lehet, hogy csak jót akart, én meg nem vettem a lapot.

Feltünő, hogy nagyon megváltoztak a lányok. Eltünt a rengetek formás, "keményfenekű" maderiai lány. Nagyon sok a telt, mondhatnám úgy is, hogy deréktól lefelé túltelt fiatal lány. Valami drasztikusan megváltozhatott az étkezésben a fiatalok között.

Az emberek az utakon, a kertekben mind dolgoznak. Nem láttam helyieket, álldigálni, heverészni. A cigiszünet náluk ismeretlen szerintem.


Összesítve.

Madeira elsőre felfoghatatlanul izgalmas. Olyan sok ingert ad, hogy nem tudod mire figyelj, hova menj. Tíz napnál kevesebb időre nem érdemes idejönnöd, mert kevés ehhez a szigethez.

Távozásod után – bármennyi napot is voltál – sok-sok apró lyukat hagy az élményeidben. Ezek miatt érezheted azt, hogy vissza kell térned. A térképedet teleszurkálta apró zászlócskákkal, a sok-sok kellemes emléket adó helyet jelölve, ahová szeretnél egyszer majd visszatérni.

Maderia másodszorra olyan, mint egy barát, akivel rengeteg megbeszélni valód van, mert még nem ismered eléggé. Ekkor már ismered a turisták kötelező helyeit, a Mercadót, a tobogánt, a botanikus kerteket, a nagyszerű kilátókat. Ezek már nem adnak újat, keresned kell olyan helyeket, amik el vannak dugva a szemeid elől, mint például Espigoó vagy Lombo Galégo.

Ha tudsz túrázni, akkor hónapokra elég csodálatos helyet járhatsz be, nem tudsz a végére járni.


Arra a kérdésre, hogy lesz-e harmadik Madeirás utam, azt mondom, hogy biztosan.

Nem tudom hogy mikor, de valamikor biztosan visszamegyek a lakatunkért – ugyanis megígértem neki.

Sokan kérdik ugyanoda? Igen ugyanoda. Nekem nem a meglátogatott országok számítanak, hanem az a hely, ahol jól érzem magam.

A nehézkes odajutás miatt lehet, hogy a következő út a Kanári vagy az Azori szigeteken keresztül vezet majd, és ott is eltöltünk néhány napot. De ezek csak álmok. A megvalósításhoz sokat kell még gyűjtögetni.

Ennyi volt 2016 nekem.

Így utólag visszaolvasva, amit ma írtam, meglehetősen negatívnak tűnik a hangvétele. Azért azt ne feledje senki, hogy Madeira annyira pozitív hely, hogy az általam írt negatívumok csak láthatatlan karcolások a felszinen. Ez a világ legjobb helye.

Ha valakinek kell infó, tudja hol talál. Ha tudom a választ megírom.


Janooo