Nagyon röstellem, hogy a tegnapi napból kimaradt egy nagyon fontos történés. Este kopogtatott a 75 éves házigazdánk és Gabinak hozott narancsos pitéket, orchideát és egy nagy gyümölcskosarat szülinapi köszöntésként. Gabit nagyon meghatotta az öreg kedvessége.
Ricardo párja tavaly halt meg valami nagyon gyors lefolyású tüdőbetegségben. Ahányszor látjuk mindig a magányossága jut az eszünkbe.
2016.05.04
Reggel gané volt az idő.
Előrejelzés szerint egész héten ilyen lesz. Ettől nem nagyon vagyunk feldobva.
Reggelire kigondoltam, hogy csinálok magamnak egy kis téliszalámis kiflit. Két nagy rúddal indultunk útnak otthonról, mert a téliszalámi az arannyal vetekedő árának ellenére kiadós vagy fogalmazzunk úgy hogy gazdaságos élelmiszer. Az egyik rúd az én kofferemben jött, a másik a Gabiéban. Most pedig, amikor a papírból kitekertem meglepetve láttam, hogy az egyik rúd elvesztette szép fehér színét. Csúnya barna szint vett fel rajta a nemesnek már nem nevezhető penész. A celofán leszedése után az átható mosatlan seggszag erősítette bennem a sejtést, hogy ismét buktam egy ötezrest. A szalámi megy a múlt héten beszopott Scholl szuper űrtechnikás gélezett talpbetét mellé.
Gondoltam mielőtt a madeirai kutyákat felhizlalom, megpróbálok magyarázatot keresni erre a jelenségre, hiszen a másik rúdnak semmi baja sincs. Arra jutottam, hogy a különbség a két bőröndben keresendő. Végül kitotóztam, hogy a baj okozója az én bőröndömben utazó nem teljesen száraz kapucnis felsőm lehetett. Hiába volt a szalámi celofánban, papírban és még nylonban is, a nedvességnek sikerült belopóznia alá és kinyírnia a nemességet.
Mivel sóher vagyok, arra gondoltam, hogy megpróbálom letörléssel eltüntetni a barna penészt a szalámiról, hiszen láttam én már nagyobb csibészséget is anno, amikor még az élelmiszerkereskedelemben mellékálltam. A szalámi rejszolás nem segített, mert a szag maradt. Gondoltam akkor a műveletet turbózom egy kis vízzel is.
Reméltem, hogy Gabi nem jön ki a szobából és lát meg hátulról a mosogatónál a művelet végzése közben. Végül visszanyertem a szalámimat, bár a bőre meg van némileg renyhülve, ami nem csoda a fentiek tükrében.
Előrejelzés szerint egész héten ilyen lesz. Ettől nem nagyon vagyunk feldobva.
Reggelire kigondoltam, hogy csinálok magamnak egy kis téliszalámis kiflit. Két nagy rúddal indultunk útnak otthonról, mert a téliszalámi az arannyal vetekedő árának ellenére kiadós vagy fogalmazzunk úgy hogy gazdaságos élelmiszer. Az egyik rúd az én kofferemben jött, a másik a Gabiéban. Most pedig, amikor a papírból kitekertem meglepetve láttam, hogy az egyik rúd elvesztette szép fehér színét. Csúnya barna szint vett fel rajta a nemesnek már nem nevezhető penész. A celofán leszedése után az átható mosatlan seggszag erősítette bennem a sejtést, hogy ismét buktam egy ötezrest. A szalámi megy a múlt héten beszopott Scholl szuper űrtechnikás gélezett talpbetét mellé.
Gondoltam mielőtt a madeirai kutyákat felhizlalom, megpróbálok magyarázatot keresni erre a jelenségre, hiszen a másik rúdnak semmi baja sincs. Arra jutottam, hogy a különbség a két bőröndben keresendő. Végül kitotóztam, hogy a baj okozója az én bőröndömben utazó nem teljesen száraz kapucnis felsőm lehetett. Hiába volt a szalámi celofánban, papírban és még nylonban is, a nedvességnek sikerült belopóznia alá és kinyírnia a nemességet.
Mivel sóher vagyok, arra gondoltam, hogy megpróbálom letörléssel eltüntetni a barna penészt a szalámiról, hiszen láttam én már nagyobb csibészséget is anno, amikor még az élelmiszerkereskedelemben mellékálltam. A szalámi rejszolás nem segített, mert a szag maradt. Gondoltam akkor a műveletet turbózom egy kis vízzel is.
Reméltem, hogy Gabi nem jön ki a szobából és lát meg hátulról a mosogatónál a művelet végzése közben. Végül visszanyertem a szalámimat, bár a bőre meg van némileg renyhülve, ami nem csoda a fentiek tükrében.
Délben a szottyos időben nekiindultam, hogy égetek egy kis dieselt. Gondoltam szerzek netkártyát, ugyanis az adatroaming itt használhatatlan. Legalábbis most nem megy. Erre nem kezdek összeesküvés elméleteket gyártani, mert lényegtelen. A helyi netkártya még mindig jobb megoldás, mint bármi más.
Tankoltam gasoleo-t.
Sáska sehol, így nem kell megverekedned vele a saját kocsid tanksapkájának letekeréséért. Mondjuk itt külföldön el tudnám őket viselni, de nem rugózok ezen többet.
Tankoltam gasoleo-t.
Sáska sehol, így nem kell megverekedned vele a saját kocsid tanksapkájának letekeréséért. Mondjuk itt külföldön el tudnám őket viselni, de nem rugózok ezen többet.
A városban nagy a nyüzsi.
Itt lenn a tengerszinten jó az idő, eső sem esik, igaz a nap sem süt. Rohangál a sok rövidgatyás trikós turista, én meg ülök a folsziban vastag kapucnisban plusz mellényben. Már csak a siléctartó hiányzik a tetőről a csonthülye kinézethez. Pont olyan lehetek, mint aki most érkezett Rejkjavikból.
A városban kábelt húznak mindenhol. Fenn a hegyen optikait, lenn a városban pedig karvastagságú energiakábelt. Mindenhol melóznak folyamatosan. Az egyik munkás rám néz és kezével krokodilszájat formázva tátog felém. Észrevette a hajszálnyi különbséget az arcomon, amint kiült rá az értetlenség, ezért a kéztátogást megtoldotta a kocsi elejére mutatással.
Itt lenn a tengerszinten jó az idő, eső sem esik, igaz a nap sem süt. Rohangál a sok rövidgatyás trikós turista, én meg ülök a folsziban vastag kapucnisban plusz mellényben. Már csak a siléctartó hiányzik a tetőről a csonthülye kinézethez. Pont olyan lehetek, mint aki most érkezett Rejkjavikból.
A városban kábelt húznak mindenhol. Fenn a hegyen optikait, lenn a városban pedig karvastagságú energiakábelt. Mindenhol melóznak folyamatosan. Az egyik munkás rám néz és kezével krokodilszájat formázva tátog felém. Észrevette a hajszálnyi különbséget az arcomon, amint kiült rá az értetlenség, ezért a kéztátogást megtoldotta a kocsi elejére mutatással.
Szóval a portugálok tudnak aktivitizni! Ha tagadnák el ne higgyétek, hogy az nem az ő műfajuk!
Visszatérve a krokodilos mutatásra arra hajaztam, hogy nyitva van a motorháztető Úgyhogy kerestem egy csendes helyet, ahol megnézhettem. És tényleg nyitva volt.
Bekapcsoltam a google maps-ot, hogy megtaláljam a közelben levő MEO üzletet, ahol a SIM-et kívántam megvenni. Mivel a roaming természetesen hulla volt, a teló csak azt nyökögte, hogy nem tudja lehívni az információt, mert kommunikáció közben megszakad a kapcsolat. Nem vagyok telófüggő, de idegen helyen e nélkül a szar nélkül egyszerűen agyhalott vagyok. Net nélkül a telefon meg csak arra jó, hogy a vakujával világítva megpróbáld megkeresni a padlón az intelligencia szintedet és a széthullott gondolataidat.
Tudtam hogy ott vagyok néhényszáz méteres körön belül, így gondoltam addig körözök amíg megtalálom ezt az üzletközpontot, hisz egy plázát csak megtalálok. A második körre meg is lett. A következő két kör földalatti parkoló bejáratának keresésével telt. A lehajtás itt az épület előtti osztott pályás út közepéről történik. Ez azért nem lett meg kapásból, mert egyrészt nem ugrott elém, másrészt én a másik irányba néztem és az épületen kerestem a lehajtót.
Lecsikorogtam két emelet mélyre és rohadtul kicsorbult önbizalommal odagurultam a jegykiadó automatához, amin egyetlen ismert dolog a gomb volt. A gomb körül zöld fény világított direkt azoknak, akiknek 73-mal osztható prímszám az IQ-juk. Megnyomtam és vártam a csodát, ugyanis ezen a gépen nem volt olyan rés, amin kijöhetne egy jegy. A zöld gombkeret kialudt és egy másik zöld háromszög kezdett a gépen villogni mutatva egy egy centisnél alig nagyobb résre. És hopp ezen a résen kigurult egy korong, olyasfajta amiből két dobozzal vettél az elsős kölködnek a számtanórájához. Igaz annak piros-kék színe volt, ez meg valami borzalmas magneta volt.
Tök kaszinó feeling!
Kaptam egy zsetont, vissza kell majd nyernem a verdát…
De izgi.
Felmozgóztam a MEO boltba. Pultnál 30-on inneni hapsi, a számítógépnél meg egy ifjú hölgy. Előttem angol pár, mögöttem senki. Jó lenne ha így is maradna, nem kell szemtanú ahhoz, hogy lássa ahogy eltátogom a mondanivalómat. Mert a dolog kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor nézed otthon az aranyhaladat az akváriumban. Pedig szerintem a plíz prepaid SIMcard only internet nem olyan kurva bonyolult dolog. A manus meg néz rám mint egy halra. Annak tükrében pedig, hogy van összesen öt telefonjuk és két routerük, szinte biztos lehetne benne hogy a síruhás ürge nem színes tévét akar venni. A SIM mellé az ifjú titán el akart nekem adni egy routert, mert az én szarom biztos nem fog működni. Mekegte hogy a német és angol routerek nem jók.
Mondtam neki nem gond, adja a kártyát, mert tavaly is működött, mert nekem originál csájna technik van. Végül csak rávettem, hogy adja már oda azt a tetű kártyát, még azelőtt mielőtt kitépem a kezéből és elszaladok vele. Drágább lett, mint a tavalyi, de így is csak 25 euró volt a 15 napos 15 gigás. Egy 10-est spóroltam volna, ha nem dobom ki a régit és azt töltetem fel velük. Akkor még nem tudtam hogy visszatérek.
Lementem a pinyóba visszaszerezni Folszit. Megnyugodva láttam, hogy az automata hasonlít a jegyeshez, a jegybeadó nyílás helyén zsetonrés van. Direkt hülyéknek oda is rajzolták. Ezen a nyomon elindulva megtaláltam az eurós érmék rajzát is és mellette a pénzetető nyílást is. A végeredmény nem volt tiszta, mert a papirosnál ott marad a papírom, akár el sem kell engednem, de a zsetonos beesik a gépbe. A gép legalján van egy nagy nyílás pont olyan, mint a kóla automatákon. Gondoltam valami majdcsak kijön azon.
Ezt a gépet rohadtul rühellem, mert az alsó nyílás olyan mélyen van hogy pucsítani kell, mert olyan mélyre kell hajolni. Miniszoknyás lányoknál el szórakoztató látvány, de én úgy érzem akkor olyan vagyok mint egy lódarázs peterakás közben. Ha ez nem jön le képileg, akkor maradjunk a kulázó bulldognál, olyan élményed már biztos volt.
Szóval elengedtem magneta zsetont, ami eltűnt a gépezetben. Kijelző kiírta, hogy 55 eurofillért áldozzak be a sorompónyitás érdekében. Adtam hatvanat és hallom a visszajáró lábam elé dobását, majd újabb koppanás jelzi a zseton ugyanoda pottyanását is.
A kocsitól 15 méterre volt a kijárat, némileg formabontóan közelítettem meg, ugyanis keresztben átvágtam az üres parkolóhelyeken. Sorompón csak a zsetonnyelő lyuk így nincs mit elcseszni. Hazagurultam eseménytelenül.
Felmozgóztam a MEO boltba. Pultnál 30-on inneni hapsi, a számítógépnél meg egy ifjú hölgy. Előttem angol pár, mögöttem senki. Jó lenne ha így is maradna, nem kell szemtanú ahhoz, hogy lássa ahogy eltátogom a mondanivalómat. Mert a dolog kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor nézed otthon az aranyhaladat az akváriumban. Pedig szerintem a plíz prepaid SIMcard only internet nem olyan kurva bonyolult dolog. A manus meg néz rám mint egy halra. Annak tükrében pedig, hogy van összesen öt telefonjuk és két routerük, szinte biztos lehetne benne hogy a síruhás ürge nem színes tévét akar venni. A SIM mellé az ifjú titán el akart nekem adni egy routert, mert az én szarom biztos nem fog működni. Mekegte hogy a német és angol routerek nem jók.
Mondtam neki nem gond, adja a kártyát, mert tavaly is működött, mert nekem originál csájna technik van. Végül csak rávettem, hogy adja már oda azt a tetű kártyát, még azelőtt mielőtt kitépem a kezéből és elszaladok vele. Drágább lett, mint a tavalyi, de így is csak 25 euró volt a 15 napos 15 gigás. Egy 10-est spóroltam volna, ha nem dobom ki a régit és azt töltetem fel velük. Akkor még nem tudtam hogy visszatérek.
Lementem a pinyóba visszaszerezni Folszit. Megnyugodva láttam, hogy az automata hasonlít a jegyeshez, a jegybeadó nyílás helyén zsetonrés van. Direkt hülyéknek oda is rajzolták. Ezen a nyomon elindulva megtaláltam az eurós érmék rajzát is és mellette a pénzetető nyílást is. A végeredmény nem volt tiszta, mert a papirosnál ott marad a papírom, akár el sem kell engednem, de a zsetonos beesik a gépbe. A gép legalján van egy nagy nyílás pont olyan, mint a kóla automatákon. Gondoltam valami majdcsak kijön azon.
Ezt a gépet rohadtul rühellem, mert az alsó nyílás olyan mélyen van hogy pucsítani kell, mert olyan mélyre kell hajolni. Miniszoknyás lányoknál el szórakoztató látvány, de én úgy érzem akkor olyan vagyok mint egy lódarázs peterakás közben. Ha ez nem jön le képileg, akkor maradjunk a kulázó bulldognál, olyan élményed már biztos volt.
Szóval elengedtem magneta zsetont, ami eltűnt a gépezetben. Kijelző kiírta, hogy 55 eurofillért áldozzak be a sorompónyitás érdekében. Adtam hatvanat és hallom a visszajáró lábam elé dobását, majd újabb koppanás jelzi a zseton ugyanoda pottyanását is.
A kocsitól 15 méterre volt a kijárat, némileg formabontóan közelítettem meg, ugyanis keresztben átvágtam az üres parkolóhelyeken. Sorompón csak a zsetonnyelő lyuk így nincs mit elcseszni. Hazagurultam eseménytelenül.
Délután aránylag normálisnak tűnt az idő, így Olivérrel elmentünk levada túrázni. A levadák mesterséges patakok, amelyekkel a helyiek a kertjeiket öntözik. Mivel rendkívül érdekes a vonalvezetésük, ezért kedvelt turista célpontok. Mindig tömegek sétálnak ezeken a kitaposott ösvényeken legyen bármilyen idő.
Útközben több helyen keresztezi a levada az aszfalt utakat. Egyik ilyennél öreg taxis vadászott idióta turistákra. Bennünk is ilyet vélt felfedezni, mert roppantul szeretett volna visszavinni minket Funchalba. Mondtuk, hogy nem mert mi megyünk tovább a patak mentén. Mondta hogy a vége Camachában van, mi mondtuk sebaj. Olivér nagyon szerette volna látni a végét, amire nem tudtam mást mondani, hogy semmi nagy csoda nem lehet ott, vagy egy tározóba folyik vagy a fene se tudja hova. Arra ne számítson hogy egy 600 méteres vízesés lesz az óceánba.
Úgy három-négy kilométert sétálhattunk, amikor elkezdett rendesen szitálni az eső. Ez és a fájó lábaim visszafordulásra kényszerítettek.
Útközben több helyen keresztezi a levada az aszfalt utakat. Egyik ilyennél öreg taxis vadászott idióta turistákra. Bennünk is ilyet vélt felfedezni, mert roppantul szeretett volna visszavinni minket Funchalba. Mondtuk, hogy nem mert mi megyünk tovább a patak mentén. Mondta hogy a vége Camachában van, mi mondtuk sebaj. Olivér nagyon szerette volna látni a végét, amire nem tudtam mást mondani, hogy semmi nagy csoda nem lehet ott, vagy egy tározóba folyik vagy a fene se tudja hova. Arra ne számítson hogy egy 600 méteres vízesés lesz az óceánba.
Úgy három-négy kilométert sétálhattunk, amikor elkezdett rendesen szitálni az eső. Ez és a fájó lábaim visszafordulásra kényszerítettek.
Hazaérve jobb híján a családi sportot űztük, nassolni kezdtünk.
Megkóstoltam az Oikos fantázianevű görög csodát. Ennek a terméknek a reklámja kitűnő. Arra gondolok, amelyikben van egy arrogáns nő és egy istent játszó hapsi, aki frizurája alapján feltételezhetően homokos. Nos a terméktől nem indult be bennem az „istenem” sóhajtozása, mivel két dobozzal nem hogy orgazmus közeli állapotba kerültem volna, mennyisége miatt még az előjátékig sem jutottam el.
Megkóstoltam az Oikos fantázianevű görög csodát. Ennek a terméknek a reklámja kitűnő. Arra gondolok, amelyikben van egy arrogáns nő és egy istent játszó hapsi, aki frizurája alapján feltételezhetően homokos. Nos a terméktől nem indult be bennem az „istenem” sóhajtozása, mivel két dobozzal nem hogy orgazmus közeli állapotba kerültem volna, mennyisége miatt még az előjátékig sem jutottam el.
Ezzel el is fogyott ez a béna szerda.
